A radiátor csere egy elég gyakori feladat a vízvezeték szerelők életében. Idősebb panelházakban gyakori kérés a radiátorok modernebbre cserélése, ám ennek kivitelezése közel sem egyszerű feladat. A régi radiátorok ugyanis a legtöbb esetben nincsenek ellátva alsó és felső elzáró szeleppel, ezért cseréjük addig nem lehetséges, amíg a rendszerben víz van. Erre lehet alternatíva a csőfagyasztás.
A csőfagyasztásos eljárás
Ezzel a módszerrel lehetővé válik a radiátorcsere a rendszer víztelenítése nélkül is. A módszer lényege, hogy a radiátor ki- és belépő csonkjainál lévő csőszakaszt -78 fokra hűtik folyékony széndioxid vagy elektromos készülék segítségével, ami egy ún. jégdugót hoz létre, ami akár 200 bar nyomást is képes tolerálni. Az eljárás során a csőben károsodás nem keletkezik, hiszen mindez egy igen kis területen hajtódik végre, és a vezetékek ekkora felületi feszültségnek ellen tudnak állni.
Az eljárás befejeztével a jég elolvad, az áramlás tovább folytatódik. A csőfagyasztás azonban nem minden esetben kivitelezhető. Amennyiben a fűtési szezon már elindult és a csőben meleg víz keringés van, úgy azt előtte le kell állítani. Ha ezt a szivattyúnál nem lehet megoldani, akkor a távhő szolgáltatótól kell segítséget kérni, mert a meleg víz keringését nem lehet lefagyasztani.
Hogyan szabályozzák a radiátorokat?
A radiátorok szabályozását radiátorszelepek telepítésével lehet megoldani, ami által lényeges energia megtakarítás válik elérhetővé. Ez a fajta szabályozás azonban csak akkor megoldható, hogyha a teljes fűtési rendszer szabályozható. Más-más megoldások állnak rendelkezésre az egy- illetve kétcsöves rendszereknél. Míg előbbi esetén egy ún. átkötő szakasz létrehozása is szükséges, úgy az utóbbinál a szabályozás a termosztatikus radiátorszelepekkel közvetlenül megoldható.
Azon kívül, hogy az eljárás után ez egyes helyiségekben a kívánt hőmérséklet külön-külön szabályozhatóvá válik, mintegy 15-17% energia megtakarítás is megvalósul. Természetesen a ténylegesen megtakarított energia mennyisége több szemponttól is függ, mint pl. a rendszer működésének hatékonysága az eljárás előtt, valamint attól is, hogy mennyire használjuk majd ki a szabályozás adta lehetőségeket.
Vízvezeték szerelő munkák
Egy vízszerelő nem csak radiátorok cseréjével foglalkozik. Előfordulhat, hogy egy eldugult mosogatót kell megtisztítani, vagy akár egy csőtörést kell elhárítani. Mindezeken felül ott van még a klasszikus duguláselhárítás, ami szinte bármiféle dugulást elhárítását jelentheti. Egy jó vízszerelő tisztában van a ház csővezetékeinek anyagával, típusával, hiszen pontos diagnózist csak ezek ismeretében lehet felállítani.
Öntöttvas csövek és idomok
A belső csatornarendszereknél többféle, nem műanyagból készült csövet használnak. A fémből készült csövek anyaga lehet acél, öntöttvas vagy ólom. Nem fémes anyag az égetett anyag, a kőanyag, rostszálas cement és beton.
Az öntöttvas csövek és idomok a legrégebben használt anyagok közé tartoznak a belső (házi) csatornarendszer megépítésében. Anyaguk szürke- vagy gömbgrafitos öntöttvas. Kibővülő tokban végződő csöveket és idomokat használunk, amelyeket összeillesztésnél kenderkóccal és tömítőanyag-beöntéssel tömítenek. A kócot a csövek illesztését követően egy speciális célszerszámmal lenyomkodják a tok feléig, kétharmadáig. Az alsó réteg kialakításánál bitumennel impregnált kócot használnak, a felső réteg lehet száraz kóc. A tokos csőkötés maradék részét: felét, egyharmadát beöntik tömítőanyaggal.
A hagyományos öntöttvas cső előnyeit megtartva elkerülhető a csatlakozások nehézkes tömítése, kiszélesedő tok nélküli csövek és idomok használata esetén. Ezeket a csöveket és idomokat tömítéssel ellátott hüvellyel csatlakoztatják. Az öntöttvas csövek előnyei a műanyagból készültekkel szemben az, hogy kevésbé változnak a méretei a hőmérséklet ingadozásával, kisebb a hőtágulási együtthatójuk, tűzállóak, jóval szilárdabbak, és így ellenállóbbak a mechanikai terheléssel szemben. Hátrányuk elsősorban a nagy tömegük és a nehézkes csatlakoztatás és tömítés a tokkal rendelkező idomok és csövek esetén.